Tisztelt Tűzoltó Bajtársak!
Az 1956-os Szabadságharcunk 67. évfordulója tiszteletére összegyűjtöttem a szabadságharc tűzoltókat érintő történéseit.
Emlékezzünk tisztelettel Hőseinkre!
1956 októbere nehéz feladatokat adott a főváros tűzoltóságának, 23-án és az azt követő éjszakán több tűzesethez is riasztották a készenlétet. Néhány gépkocsi tűz mellett a legjelentősebb tűzeset a Lenin körút 64. számú ház előtt volt, ahol tízezrével égették a könyveket és a többméteres lángoszlopok a környező házakat fenyegették. A tűzoltóság hatásos beavatkozása akadályozta meg a katasztrófát. Október 24-e reggelétől csaknem két héten keresztül szüntelenül csengett a hírközpont telefonja. 12 óra körül több izgatott hang jelezte, hogy ég a Nemzeti Múzeum.
Tűz a Nemzeti Múzeumban
A múzeum környékén heves harcok dúltak és a kiriasztott fecskendők közül csak egynek sikerült az épülettömböt megközelítenie. Bár akkor a tűz még nem volt nagy kiterjedésű, az oltás mégis nagy nehézségek elé állította a tűzoltókat. Két motoros sugárral sikerült a múzeum két égő helyiségét eloltaniuk, ám a heves lövöldözés miatt végül még az alapvezetéket sem sikerült visszaszerelniük. Néhány óra elteltével újabb tüzet jeleztek a Nemzeti Múzeumból, de akkorra az épület megközelítése teljesen lehetetlenné vált és csak másnap immár a tizenegyedik vonulási kísérlet járt eredménnyel. Október 25-én végre két egység megkezdhette a múzeum második emeletén az ásvány- és kőzettári rész, valamint a harmadik emeleten az afrikai kiállítás oltását, de fő céljuk a tűz Széchenyi Könyvtár felé történő terjedésének meggátlása volt. Ezt a feladatot mindössze kilenc tűzoltó oldotta meg hat „E” sugárral, porlasztott és habosított víz alkalmazásával. Egy másik „harci szakasz” a tetőtüzet szorította vissza, miközben a tűzharc nem szünetelt. A harmadik harci szakasz az ásvány- és kőzettani részen az égő szekrények lefeketítését kapta feladatul Totzl Károly főhadnagytól, a tűzoltás vezetőjétől. Ez a szakasz igen veszélyes helyzetbe került, mert ezt a részt gépfegyver- és géppisztoly-sorozatokkal pásztázták és csak kúszva közlekedhettek. Ennek ellenére meggátolták a tűz terjedését. A más kárhelyekről ide irányított fecskendők bevetésére csak a tűzoltás megkezdésétől számított 60 perc múlva kerülhetett sor. Az afrikai kiállítás tüzének oltását végzők is igen veszélyes helyzetben voltak, mert minden mozdulatukra lőtték ezt a részt. Itt négy sugárral dolgoztak. Háromórai megfeszített munkával a rendkívül bonyolult tüzet lokalizálták, ám a végleges oltáshoz még kb. 30-40 percnyi működésükre lett volna szükség, és még másfél-két órát igényelt volna a helyszín alapos átvizsgálása. Akkor azonban az oltást abbahagyatták és a kifejlődött tűzharc alatt a tűzoltók a légópincében voltak kénytelenek várakozni. Eközben a tűz újraéledt, és a tetőtűz oltását haladéktalanul folytatni kellett. Tizenhat „E” sugárral működtek órákon át.
-
1956 november 6-án 16 órakor az I. kerületi alosztály kapott utasítást a hírközpontból, hogy az Országos Levéltárhoz vonuljanak a levéltár pótolhatatlan értékeinek megmentésére. A levéltár tüzéhez a riasztott pesti raj nem tudott feljutni a Várba, a Széna térnél folyó harcok miatt. Az egység a Bécsi-kapunál egy kilőtt gépjármű és egy kőtorlasz eltávolítása után jutott el a levéltárhoz, aminek akkor már az egész negyedik emeleti része égett. A megszerelt négy „E” sugárral csak a tűz terjedését igyekeztek meggátolni mintegy két órán keresztül. Az óriási hőterhelés következtében a IV. emelet lángban álló nagyterme azonban leszakadt, a sugarakat át kellett helyezni a III. emeletre. Ekkor a harci cselekmények miatt az összes alapvezeték megsérült (a szovjet páncélosok lánctalpai elvágták a tömlőket), leállt a tűzoltás. Ezután az egység az iratok mentésében segédkezett, a többször is kért segítség a harcok miatt nem tudott eljutni a levéltárhoz. A tűzben 8767,5 folyóméter levéltári anyag semmisült meg.
1956 tűzoltó életeket is követelt
Hat fővárosi tűzoltó tragikus körülmények között vesztette életét:
Hartmann József tűzoltó főhadnagyot 1956. november 7-én szovjet katonák géppisztoly-sorozattal agyonlőtték. Élt 29 évet.
Hidas Gyula tűzoltó főtörzsőrmester életét 1956. november 7-én a Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság Kun utca 2 sz. alatti épületét megszálló szovjet csapatok sorozatlövéssel oltották ki.
Tóth II. Ferenc tűzoltó törzsőrmester életét is ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között
oltották ki. Éliás Rezső tűzoltó törzsőrmester is 1956. november 7-én géppisztolyból leadott sorozat következtében halt meg. Virág István tűzoltó őrmestert 1956. november 7-én a Nemzeti Színházban lőtték agyon. Csernus Tibor szakaszvezetővel is 1956. november 7-én végzett egy géppisztoly-sorozat.
 |
 |
 |
| Hartmann József | Hidas Gyula |
Tóth II Ferenc |
 |
 |
 |
| Éliás Rezső | Virág István |
Csernus Tibor |
Forradalmi tanácsok alakulnak
Közben zajlottak az események a fővárosi tűzoltóság berkeiben is és október 23-tól a forradalmi tanácsok megkezdték tevékenységüket (november 4-ig működtek). Október 30-án reggel a központ telefonon berendelte a szolgálatot ellátó parancsnokokat és a forradalmi tanácsok megbízottjait a Kun utca 2-be. Ott dr. Marinovich Endre, volt fővárosi tűzoltótiszt bejelentette, hogy a forradalmi tanács ideiglenesen megbízta a budapesti tűzoltó osztályparancsnoki teendők ellátásával. Az október 31-én megjelentetett 1 sz. Osztályparancsnoki Parancs szerint: „A magyar szabadságharc győzelme során a Nagy-Budapesti Tűzoltóságnál megalakult a Központi Forradalmi Tanács és ezzel egyidejűleg az alosztályokon is megalakulóban vannak a Forradalmi Tanácsok… A Központi Forradalmi Tanács felhívására, valamint a Belügyminisztérium megerősítésére a Nagy-Budapesti Tűzoltó Osztályparancsnokság vezetését a mai napon átvettem.” Őt november 1-i hatállyal az állami tűzoltóság állományába alezredesi rendfokozattal a Magyar Népköztársaság Fegyveres Erők minisztere visszavette. Csak rövid ideig állt a budapesti tűzoltóság élén, mivel a BM Tűzrendészeti Főosztályra került, a Megelőző Tűzrendészeti Osztály vezetőjévé nevezték ki.
Dr. Marinovich Endre
Az októberi és novemberi nagyméretű tüzek megfékezése a budapesti tűzoltóság állományának becsületes helytállását követelte meg. November 10-ig közel 250 vonulásuk volt. Nappalokon és éjjeleken át – sokszor a legnagyobb fegyveres harcok közepette – életüket nem kímélve vonultak és mentették az életeket és javakat. A fővárosi tűzoltóknak a káreseteknél tanúsított bátorsága és hősies magatartása kivívta a lakosság elismerését. Nem túlzás annak megállapítása, hogy a felszabadulás óta nem volt olyan nehéz helyzetben a fővárosi tűzoltóság, mint 1956-ban, a szabadságharc idején.
Forrás: Minárovics János ny. tű. ezredes
Éljen a Szabadság Éljen a Haza!
Vidó Attila
