Tisztelt Tűzoltó Bajtársak!
Szent Flórián a Tűzoltók védőszentje napján, engedjétek meg, hogy köszöntselek Benneteket.
Igen, köszönteni szeretnék, mert nekünk ünnep ez a nap, de sajnos nincs sok okunk ünnepelni. Az elmúlt években sajnos nem úgy alakultak a dolgaink, mint ahogy azt mi szerettük volna. Először elvették önállóságunkat, aztán több olyan jogunkat, ami egyre nehezebbé tette mindennapjainkat. Ezen az életpálya modell során bevezetett béremelés sem tudott segíteni.
De nem panaszkodni szeretnék, hanem ünnepelni. Bár már az ünnepet is közösen éljük meg a rendőr bajtársainkkal, mivel manapság már egy közös ünnepség van a Belügyminisztériumban! Nem tudjuk mi az oka, de biztos tudnak valami ésszerű magyarázatot adni.
Amikor mi Tűzoltók letesszük az eskünket, akkor az abban foglaltaknak megfelelően kell ellátnunk szolgálati feladatainkat. Minden bevetésre úgy kell indulnunk, hogy fogalmunk sincs, hogy a helyszínen mivel fogunk találkozni. Egymásra és a parancsnokainkra vagyunk utalva, hiszen hiába a sok gyakorlás, két egyforma tűz nincs, két ugyanolyan káresettel sem sűrűn találkoztunk. Ezeken a bevetéseken adják át az idősebb bajtársak a fiataloknak mindazokat a tapasztalatokat, amiket csak az éles káresetek során lehet megszerezni. Tehát nagy szerepe van a mindennapi életünkben a bajtársiasságnak, ami mindig is jellemezet a Tűzoltó társadalmat.
Manapság, mintha egy kicsit másképp lennének a dolgok! Pedig most is életetek egy harmadát együtt élitek le, de egyre többen csak a mában gondolkodnak, nincs kiszámítható jövőkép. Holott most lenne igazán szükség az összefogásra, összetartásra! Viszont manapság már magukért is nehezen állnak ki az emberek, nem hogy mások érdekében! Itt lenne az ideje újra átgondolni szervezetünk szlogenjét, ami így szól: „Egységben az erő”!
De vissza az ünnepre, ami mindig egy felemelő, magasztos érzés. Ilyenkor jutalamzzák meg mindazokat, akik a mindennapi munkájuk magas szintű elvégzésén kívűl, valami pluszt még le tudtak tenni az asztalra. De a mindennapok jutalma az, amikor a bajba jutott emberek köszönik meg, hogy segítettünk rajtuk! Ezt nem lehet pénzzel kifejezni, ezt a lelkében érzi az ember! És ez az az érzés, amiért érdemes csinálni, amiért érdemes küzdeni! Igen, küzdeni, mert a mindennapok küzdelmekkel, kínnal, és megalkuvásokkal vannak tele. Ezeken a dolgokon kell felülkerekedni, és akkor bátran nézhetünk a tükörbe.
Tisztelt Bajtársak!
Kívánok a szolgálatban lévőknek, nyugodt, riasztás mentes napot, a szabadnaposoknak jó pihenést, szép ünnepet!
Tisztelettel: Salamon Lajos elnök.
