Róluk sem emlékezhettünk meg az idén a laktanyákban. Talán azért, mert ők is Tűzoltók voltak és nem katasztrófavédők? Nincs kedvem viccelődni, de vajon megkérdezték őket is, hogy akarják-e a megemlékezést vagy sem?
Soha nem felejtem el. Reggeliztünk váltás után. A kis étkezdénkben mindig be volt kapcsolva (reggeli, ebéd, vacsora közben) a kis képernyős Videoton TV. Először fel sem tűnt mi történik, miről is beszélnek a reggeli hírekben. Aztán egyszer csak úgy csend lett. Elkezdtük egyre jobban figyelni, mi is történt, történik valójában azon a tőlünk messze lévő városban. Nem tudom, hogy a szolgálati csoportból kinek mi járt az eszében, de lassan egyre nagyobb csend lett az étkezdében, és mindannyian a televíziót bámultuk. Ki nem mondta senki, de valószínű, hogy legbelül mindenki az ott dolgozó Bajtársainkra gondolt. A Tűzoltó már csak ilyen, és ilyen is marad mindörökre. Nem tudom, hogy akkor nézték-e a TV-t az akkor is már létező katasztrófavédők és azt sem tudom, hogy ők esetleg gondoltak e valamire? Szerintem nem! Nem gondoltak, mert soha nem voltak és nem is akarnak tűzoltók, lenni. Nekik teljesen más az „ész”járásuk.
Értitek, Ti Tűzoltók megértitek miről is beszélek. A NEM tűzoltó, csak tűzoltó rendfokozatot viselők meg úgy sem értik, és nem is akarják megérteni soha.
Mi Magyar Tűzoltók ma is fejet hajtottunk, mind a 343 Hős Amerikai Bajtársunk emléke tiszteletére, csak úgy, mint minden év augusztus 8-án minden Magyar Tűzoltó Hősi halottunk tiszteletére.
„Legyen nekik könnyű a föld”
Vidó Attila
HFSZ Szervezeti alelnök
