Mint már sok forrásból értesülhettünk róla, Magyarországon az állampolgárok a segítségnyújtás jelzéséhez az új, egységes segélyhívó számot, a 112-es számot hívhatják, ha a rendőrség, a tűzoltóság vagy a mentők segítségére van szükségük. A Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (www.nisz.hu) valamint a www.112.hu internetes honlapokon információkat kaphat minden érdeklődő az új segélyhívóról. Vannak azonban olyan jellemzők, amelyek véleményünk szerint az ezt megelőző és még jelenleg is hívható 104, 105 és 107-es közvetlen telefon összeköttetést biztosító rendszer mellett szólnak, bár a 105-ös szám hívásakor, ami a tűzoltóságokon csengett ki segélyhívás alkalmával, már a helyi műveletirányítási központ veszi fel a bejövő jelzéseket, akik az illetékes tűzoltóságokhoz továbbítják, ahol megtörténik a konkrét riasztás és elindul a segítség az adott helyszínre.
Amiről a tájékoztatások nem említenek konkrétan semmit az talán a legfontosabb dolog, ami az új segélyhívó hátránya. Ez a folyamat, az időveszteség. Arról van szó, hogy az országban felállított két központba (Szombathely és Miskolc) befutott jelzéseknél, a bejelentő személy információ átadása után még nem történik meg a riasztás, hanem továbbításra kerül az illetékes megyei műveletirányítási központba. Innen kerül, továbbításra például az illetékes tűzoltóságra ahol történik meg a káreseménynek megfelelő járművek riasztása. Röviden a bejelentéstől, a jól bevált régi rendszer az adatszolgáltatás után elindította a segítségnyújtást, most viszont egy úgymond „új lépcső” került be a folyamatba és ez indokolatlan akkor, amikor minden másodperc, perc számít az élet és az anyagi javak védelme érdekében.
Továbbhaladva a rendszer hibáin. A korszerű, új térképészet és navigáció nagy segítség lehet a tájékozódásban, egy helyszín megtalálásában, azonban a parancsnokok, akik a mentőegységeket vezetik a jelzés pillanatában tudják, hogy hová vonuljanak, és milyen irányból közelítsék meg azt. Az új rendszernél ezek rögzítése is az előbbinél több időt vesz igénybe. Továbbá nagyon sok olyan település létezik melyek részeit, neveit, az ott élők ismerik. Ezek beazonosítása, megtalálása is hosszabb időt vesz igénybe az új rendszernél.
A hivatásos tűzoltóságok telefonközpontjai esetében a városokban olyan jelzésrendszer működött, ami szintén reformokra szorult és ez abban jelentkezett, hogy bár a vezetékes hívások a legközelebbi tűzoltóságra futottak be, a mobiltelefonokon jelzettek viszont mindig a megyeszékhelyre érkeztek. Informatikus szakemberek ezt a korrekciót a mostani 112-es segélyhívó rendszer kiépítési költségeinek töredékéből kivitelezhették volna. A 112-es rendszer kivitelezése több mint 6 milliárd forintba kerül.
Az állampolgárok a hívások kezdeményezésekor valós és gyors segítségnyújtást várnak el, aminek teljes mértékig meg kell felelni. Az új rendszernél azonban mérlegelési folyamat kezdődik, aminek nem a hívás kezdeményezésekor kellene történnie. Az elmúlt évek során is ugyanaz a folyamat zajlódott le egy hívás esetén, mint most, időben azonban gyorsabban. A riasztási fokozatokat a jelzett adatokból, helyszínből tudták a parancsnokok és a tanultaknak megfelelően intézkedtek azok emeléséről vagy visszaminősítéséről. Ehhez nem volt szükség egy közbeiktatott műveletirányítási központra vagy központi segélyhívóra.
A leírtak ismeretében elgondolkodtató, hogy valójában előrelépés volt-e a 112-es segélyhívó bevezetése, hiszen a kialakult, jól működő 104, 105, 107-es segélyhívók használata a továbbiakban is alkalmazható lenne, minimális korszerűsítés mellett.
Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete