Idei évben kicsit korábbi időpontban hívtuk össze a küldötteket, aminek egyik oka a hivatásos önkormányzati tűzoltóság államosításának 10. évfordulója.
2012. április 1. sok hivatásos tűzoltó számára szomorú dátum.
Az elmúlt időszakot nem sikertörténetként könyveljük el. Komoly történelmi múlttal rendelkező szervezet vesztette el önállóságát és került olyan irányítás alá, amely odáig vezetett, hogy kollégák ezrei hagyták el szép hivatásunkat.
Ennek okát nem csak a szakmai vezetés hiányában kell keresni, hanem a jogalkotó által hozott törvényi szabályozás, életpálya megszüntetése is közrejátszott.
Az HTFSZ több alkalommal mutatott rá, hogy a katasztrófavédelem egy teljesen felesleges szervezet és az elmúlt évtized sem cáfolta meg ezt.
- 2010.után nagy reményekkel vártuk a korábbi ígéretek betartását, amik az önkormányzati tűzoltóság önállósága melletti kiállással kezdődött, a túlmunka probléma rendezésének ígérete mellett, folytatódott a szolgálati nyugdíj védelmével, illetmények emelésével, 13. havi nyugdíj ígértével
- 2011-ben már látszott, hogy minden a szöges ellentéte a korábbi ígéreteknek, de a hivatásosok legnagyobb arculcsapása a szolgálati nyugdíj, korkedvezmény eltörlése volt és az állomány lejáratása a társadalom előtt
- a szolgálati törvény 2012. módosításával minden szakszervezeti eszközt megvont, vagy szűkített a kormányzat. A rendvédelmi kar megalakításával egyértelművé tették, hogy a munkavállalók érdekképviseletét nem ismerik el szakmai érdekképviseletnek, ennek oka, hogy a szakszervezetnél nem a belügyminiszter nevezi ki az elnököt.
A katved szervezeti felépítés és az utcáról fölvett nívótlan alakokból lett tisztek, főtisztek, tábornokok kultúrálatlansága teljesen idegen a tűzoltóktól.
- 2015. az új HSZT újabb visszalépést eredményezett, mint illetmények, rendfokozat, várakozási időben, konkrétan olyan érzése van a tiszthelyettesi, zászlósi állománynak, mintha mindenkit megfenyítettek volna. Az új illetményrendszer nem egységes, óriási bérollót nyitott a beosztások között és ezt nem a felelősség és munkamennyiség alapján.
- 2017. évben került bevezetésre az egészségkárosodási ellátás rendszere, miután 5 évig semmilyen szociális háló nem volt a kollégák mögött, sajnos ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a kollégák átlag életkora és egészségi állapotának romlása miatt még rosszabb helyzetet teremtett a 2019. évi módosítás.
- az évenkénti emeléseket az infláció mértéke és a versenyszféra elporlasztották, eljutottunk odáig, hogy a tűzoltók kezdő bére nem éri el a garantált bérminimumot
- a fogyatkozó állomány további elvándorlását megakasztotta a pandémia kapcsán kihirdetett veszélyhelyzet, de pozitív hatása volt az új felszerelők számában ennek az időszaknak
- az utóbbi 2 év legnagyobb felháborodását a kötelező oltás szándéka váltotta ki. A vírushelyzet kezdetén semmilyen értelmes intézkedés, tesztelés, prevenció, információ, szűrés nem volt a tűzoltóságokon. Ennek ellenére a kollégák nagyon jól helyt álltak a közösségben és a szolgálati helyükön, hiába akadályozza a munkánkat az OKF és gördít akadályokat elénk.
- a 6 havi kifizetését sokan vártuk, de nem kompenzálja a versenyképes fizetést, amire nagyobb szükségünk lenne
A munkavállalói kontroll jogszabályi lehetőségének hiányában csak látszat egyeztetések folynak a belügybe, a belügyminiszter 10 éve nem volt szakszervezeti egyeztetésen.
Az OKF szintén nem tárgyal és nem partner a felvetett problémák megoldásában, igaz a többségét ők okozzák, a szerek, felszerelések állapota, minősége sok esetben kritikán aluli. Normális gépjárműfecskendő beszerzés nem volt az elmúlt 10 évben. A HEROS szervízháttér inkább további műszaki problémákat generál. A szakmai kérdésekben, vagy munkaidő, túlmunka, szolgálatszervezés, illetmény területén, ha valami csoda folytán mégis tárgyalásra kerül sor teljesen inkompetens és kontár tisztek, főtisztek ülnek a tűzoltókkal szemben, akik azt sem értik, hogy miről beszélünk, talán azt sem tudják hol vannak. Az OKF jelenlegi vezetése országos, megyei és városi szinteken teljesen alkalmatlan és rendkívül szégyenteljesnek tartjuk, hogy így lejáratják a tűzoltó hivatást.
Talán nyugodtan mondhatom minden vonuló tűzoltó kollégánk nevében:
Reményünket fejezzük ki, hogy ebből a „homályzónából”, amibe keveredtünk lesz kiút és visszatérünk egy olyan útra, ahol tényleg megbecsülik a hivatást, van valós életpálya, biztos megélhetést nyújt mindannyiunknak, nem politikai, vagy rokoni kapcsolatok útján lesznek a kinevezések és nem kell többé kijavítanunk a politikusokat, médiát, hogy mi nem katasztrófavédők vagyunk, hanem tűzoltók!
