Tisztelt Olvasó!
Napjainkban talán mind fontosabbá vált, hogy a lehető legpontosabb információkat szerezzük meg azokról a témáról, amikben meggyőző és valós tartalmat szeretnék átadni környezetünknek. Tapasztalhatjuk, hogy bár a tényeket és az eredményeket közlik, de a teljes téma komplett megértéséhez mégsem kapunk kielégítő magyarázatot.
Kétségkívül fontos és húzóerőt képviselő ágazat Magyarországon napjainkban az ipar, kereskedelem, és minden olyan ágazat mely termelőmunkát végez, ezáltal pedig gazdagítja országunkat. Azonban egy ország életében legalább ennyire fontos az, hogy biztonságát fenntartsa, azt, a fejlődéssel párhuzamosan és azzal egyszerre korszerűsítse és mind az állampolgárok mind a vállalkozások, ipari szereplők számára megbízhatóvá teljesítse ki.
Az utóbbi időben, években sok más szféra tekintetében a rendvédelem is olyan meghatározó problémákkal küzd, mint a bérek emelésének elmaradása, épület megóvási gondok, létszámproblémák. A bevezetőben említett információátadás ebben az ágazatban sajnos nagy mértékben hiányos, ezért fontos lenne, hogy ezt megfelelő módon helyre tegyük.
2015 -ig a rendvédelmi dolgozókra az 1996 évi XLIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény vonatkozott, amit a 2015. évi XLII. törvény váltott fel. Több pontban szigorúbb szabályzást is hozott a törvényváltoztatás, azonban egy fontos tényező, mégpedig a rendészeti illetményalap sajnos 2008 óta nem változott. Ennek mértéke 38.650 forint. A törvényben meghatározott módon a különböző beosztásokkal szorzószámonként változó, pótlékokkal növelt végleges jövedelmi adatok jöttek ki, de mivel az illetmény alap változatlan, az Életpályamodell megalkotása után pedig a feljebb lepési fokozatok nagyon lassan változnak, ezért szinte észrevehetetlen, a bruttó jövedelem változás. Egy példa erre a tényre: A kiképzést teljesítő és szolgálatba álló hivatásos tűzoltó, aki a 20-as évei elején jár, nettó illetménye jelen esetben havi 170-180 ezer forint. Szorosan meg kell említeni azokat a dolgokat amit az ilyen kereset mellett egy tűzoltó vállal : – 24/48-as munkaidőrendszer ( 1 nap munka, 2 nap szabadnap), – az év bármely napján, szabadnapján de akár szabadságos napján is szolgálatba behívható, -kifogástalan életvitellel rendelkezés, amely vonatkozik a családjára is, -a parancsuralmi rendszer miatti feltétel nélküli megfelelés és elfogadás helyzete, – a legmegrázóbb lelki traumák átélése, -az átlagember számára sok esetben felfoghatatlan és látványban is elrettentő történések elfogadása, feldolgozása, felszámolása és még lehetne sorolni a számtalan feltételt. Természetesen a gyors pontos reagálás minden szituációban éjjel, nappal.
Az ezt megelőző szolgálati törvényben ésszerűen és logikusan, mondhatni a vállalt kötelezettséggel összhangban a szolgálatot vállaló rendvédelmi dolgozók élhettek a korkedvezményes nyugdíj lehetőségével. A jogalkotók tudták, hogy az 50 évet elérő munkavállalók fizikailag és pszichikailag is, olyan kort értek el, ami felett már a rendvédelmi feladatokat korlátolt módon sem tudják az elvárható mértékben ellátni. Továbbá a társadalom, a lakosság védelme az anyagi javak mentésének hosszú évei, ellentételezése teljesen megfelelt ennek a nyugdíjba vonulás lehetőségének biztosítására. Sajnos azonban a kormányzat- más szférákban is – ezt a lehetőséget megvonta, megszüntette. Ezzel pedig a felajánlott többlet terhelést semmilyen módon nem kompenzálja a rendvédelmi dolgozók felé.
Világosan látszik, hogy sem bérezésben sem a társadalom felé nyújtott biztonságvédelem területén nem tett és nem tesz semmit a Kormány. A fejlődés során mind a civil bérfejlesztéseket, mind a nyugdíjemelést sokkal nagyobb mértékben támogatja, mint a rendvédelem juttatásait. Ennek „köszönhetően” többen hagyják el a pályát hisz a maguk és családjaik megélhetése hónapról hónapra a magasan emelkedő árak és megélhetési lehetőségek biztosítása miatt egyre nehezebb. Egyre csökken a beiskolázott fiatalok száma, hiszen világos, hogy nem látszik hosszú távú tervezhető jövőkép, ami rendkívülien jellemző volt a rendvédelemre. A kidolgozott életpályamodell elbukott, hiszen a három pillér, amire épült, -bérrendezés, lakhatási támogatás, egészségügyi háttér – a jelenlegi állás szerint egyáltalán nem naprakész és nem tükrözi a valódi jövőképet.
Mindezek a tények, a munkáltató irányából más megítélésben világítják meg a problémát. Elindult egy olyan folyamat, amely a rendvédelmet egy tervezett létszámleépítéssel kapcsolja össze. Több oldalról értesülhetett az, akit ez érdekelt, hogy az országban különböző statisztikai adatokra hivatkozva, miszerint csökkent a bűnesetek, a balesetek, tűzesetek száma, a rendvédelemben nincsen már szükség ennyi munkavállalóra ezért, ha nem is egyszerre, de fokozatosan a dolgozók kerüljenek át a munka világába, ahol termelő és ezzel együtt adózó jövőt jelentenek Magyarországnak. Bár ezt így ki nem mondták, mégis a munkáltató logikus magyarázata, ebbe az irányba viszi az ő elképzelésüket.
Ha megvizsgáljuk nagyobb mélységében ezt a folyamatot akkor arra a következtetésre jutunk hogy bár a rendvédelemben dolgozók egy része ha el hagyja a pályát, a szolgálatot pedig tovább vállalók az említett terhelés miatt idő előtt alkalmatlanok lesznek a hivatásos szolgálatra, továbbá a jelen generáció fiataljai, akik jó fizikummal, már sokkal több végzettséggel, főiskolai, egyetemi tanulási szándékkal, diplomával, nyelv, és magas informatikai végzettséggel rendelkeznek nem fognak ilyen alacsony bérezéssel és kockázati felelősséggel munkát vállalni a rendvédelem beavatkozói területén. Természetesen nem minden fiatal munkavállaló rendelkezik mindezek összességével, de a szabad lehetőségek, a külföldi munka, de akár a belföldi jobb bérezésű munkahelyek határozottan csábító hatással bírnak a fiatal pályakezdők számára.
Rövid időn belül olyan komplex megoldást kell találni ezekre a problémákra, amelyek a rendvédelemnek kitartó és megtartó erőt sugároznak a szolgálatot vállalók irányába, de mindezt hosszútávon és megfelelő időközönként alaposan felülvizsgálva. Ennek hiányában biztosra mondható a rendvédelem visszafordíthatatlan és helyrehozhatatlan rossz sorsa.
2021. szeptember 28.
