Amiről ez az írás szól az a TŰZOLTÓSÁG múltja, jelene, sajnos a jövőről hiába is írunk, a szakszervezetek véleménye manapság nem sokat számít! Pedig, ha valakik megtudják mondani mi is van jelenleg ebben a rendszerben, azok a szakszervezetek és a mögöttük álló tagság.
Szóval kezdjük a múlttal.
Valamikor (egy másik galaxisban), réges régen nagyjából 150 évvel ezelőtt Gróf Széchenyi Ödön gondolt egyet és felismerve a szervezett tűzoltás fontosságát megalapította az első magyar Tűzoltó Egyletet. Aztán hála Istennek lettek további követői, és szép folyamatosan kialakult Magyarországon egy hivatás, ami napjainkban is a lakosság körében az egyik legelismertebb foglalkozás. Remélem kitalálták, a TŰZOLTÓKRÓL beszélünk.
Igen, Róluk, azokról a hősökről, akik naponta teszik kockára életüket azért, hogy másokat mentsenek. Teszik ezt az esküjüknek megfelelően, ha kell akár az életük árán is.
Az elmúlt években viszont sok változáson ment keresztül ez a szervezet. Nem akarunk 150 évet visszamenni, csak a rendszerváltás utáni időket szeretnénk elemezni, napjainkig. Voltunk állami tűzoltók, aztán önkormányzati tűzoltók, aztán újra államiak. A rendszerváltás utáni időszakban a teljesség igénye nélkül, nagy fejlődésen mentek át a hivatásos tűzoltóságok. Az önkormányzati rendszerben az államtól úgynevezett „pántlikázott” pénzeket kaptak az önkormányzatok, ami a gyakorlatilag a működésükhöz szükséges pénzt és a béreket tartalmazták. Ezen felül azok a tűzoltóságok tudtak fejlődni, ahol az önkormányzat a saját bevételeiből tudott még pénzt adni a fejlesztésekre. Persze jöttek a nyugati testvérvárosi kapcsolatokon keresztül érkező fecskendők, felszerelések. Volt is az országban sokféle fecskendő, de bátran leírhatjuk, hogy szinte mindenhol volt, voltak tartalék fecskendők, ami manapság már nem jellemző.
Aztán fejlődésnek indultak az ipari parkok, és ezzel a tűzvédelmi törvény is sokat változott. Egyre több veszélyes üzem, nagy bevásárló központ, üzemcsarnokok és más épületek létesültek. Ezek tűzvédelmi rendszerének részévé vált a tűzjelző rendszer, ami a tűzoltóságokra lettek bekötve, és persze plusz bevételként jelentkeztek a parancsnokságokon. Nos, ahol az ipari parkok fejlődésnek indultak, ott a parancsnokok komoly fejlesztéseket tudtak eszközölni, mint eszköz vásárlásban, mint személyi juttatásokban. Viszont ott volt az érem másik oldala is, ahol nem voltak egyéb bevételek, ott nem voltak fejlesztések sem. Tehát nem volt mindegy, hogy ki hol volt tűzoltó.
Egyik helyen új szerek, felszerelések, valamint 13. és 14. havi fizetés, jutalmak, a másik helyen maradtak a régi szerek, felszerelések és a fizetés, valamint az egyik legfontosabb tényező a szolgálati nyugdíj!
De a rendszer működött, folyamatos túljelentkezések voltak, a parancsnokok válogathattak a jelöltek között, annak megfelelően, hogy helyi szinten kire volt szükségük. A képzések is mentek a maguk szintjén, abban a tudatban, hogy az iskola ideje alatt úgysem tudnak kész tűzoltót képezni, elég csak az alapokat megtanítani, a többit úgy is majd a bevetéseken tanulja meg a tűzoltó. Szinte kihalásos rendszerben lehetett bekerülni a parancsnokságokra. Kevesen szereltek le, mivel mindenki a szolgálati nyugdíjban gondolkodott!
Aki elérte ezt a kort, az leszerelt, és a helyére jöhettek a fiatalok. Jöttek is, mint ahogy írtam még szelektálni is lehetett köztük. És szelektáltak is, attól függően, hogy helyben milyen szakmára volt szükség. Előny volt a szakma és a hivatásos jogosítvány. A szakma fontosságát nem akarom magyarázni, de például egy áramtalanításnál, vagy egy tetőszerkezet állapotának felmérésénél a szakmai tapasztalat biztos, hogy többet ért, mint egy érettségi, a szögfüggvényekkel és a Pitagorasz tétel tudásával. Persze kellettek a tiszt képzéshez a tanult emberek is, de annak idején nagyrészt abból lett tiszt, aki már lehúzott pár évet a terepen. Mint ahogy a mondás tartja: „gyakorlat teszi a mestert”! Ebben az időszakban a parancsnokok havi rendszerességgel összeültek, amikor megvitatták a tűzoltóságokkal kapcsolatos kérdéseket. Ez volt a HÖTOSZ. Persze itt is voltak érdekes dolgok, de láthatóan a szakmai kérdések is napirenden voltak.
Mint ahogy a viták is, de szakmai szempontból az akkori RST (riasztási és segítségnyújtási terv) kiválóan működött.
Akkor is létezett Katasztrófavédelem, de csak felügyeleti szervként működött. Annak a parancsnoknak, akinek jó volt a kapcsolata az önkormányzattal, nem volt félnivalója a jövővel kapcsolatosan sem. Épültek a szertárak, szépültek a laktanyák, hiszen a tűzoltók a szabadidejükben szinte mindent megcsináltak! Szállóigévé vált a mondás: „magatoknak csináljátok”!
Aztán egyszer csak más szelek kezdtek fújni. hallani lehetett a „zuhany híradókban”, hogy megszűnik a szolgálati nyugdíj, de egészen addig, amíg ez be nem következett, senki nem hitte el. Aztán mégis megtörtént az amire senki sem számított. Méghozzá a lehető legrosszabb forgatókönyvvel. Nem fokozatosan lett kivezetve a szolgálati nyugdíj, hanem azonnal, úgy, hogy helyette a mai napig sincs semmilyen ellátás. Tehát nem az történt, hogy aki addig az időpontig szerelt fel arra az előző törvény vonatkozik, aki a változás után szerelt fel arra pedig az új törvény fog már vonatkozni. De itt még nem volt megállj, az addig már nyugdíjba vonultakat is visszamenőleges törvénykezéssel járadékossá, járandóságossá minősítették. Persze ez az egész párhuzamosan a Katasztrófavédelem térnyerésével történt. Igaz, ezt nem lehet csak a Katasztrófavédelem hibájának tulajdonítani, hiszen nem a Katasztrófavédelem hozta létre önmagát. Ahogy a teljes neve is mutatja: a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Tehát a Belügyminisztérium hozta létra Ő is tartja fennt. A Belügyminisztérium alkotja a törvényeit, ezekhez igazodva az BM OKF hozza a saját rendeleteit. Mindezt úgy, hogy elsődleges szempont a megfelelősségi kényszer! Igazodni kell a statisztikához különben lesz nemulass! Itt jön képbe a katonai törvénykezés, a Hszt. folyamatos átalakítása, a szakszervezetek ellehetetlenítése, a félelemben tartás. Hiszen mindezek együttes hatására, azt csinálhatnak az állománnyal, amit akarnak.
Ekkor már az új Katasztrófavédelem volt hatalmon, aminek akkori vezetője azt ígérte, hogy egy sokkal olcsóbb és jobban működő szervezetet fog létrehozni!
Ebben a rendszerben már minden központosítva lett, a megyei igazgatók közül azokat, akik nem voltak hajlandók részt venni ebben az átalakításban, leváltották. Olyan emberek kerültek vezetői pozícióba, akiknek nem volt tapasztalata sem a tűzoltás, sem az iparvédelem, sem a polgári védelem területén. Megérkeztek a Katasztrófavédelemhez a volt határőrök, katonák. Értjük, hogy a schengeni övezet miatt sok ember maradt munka nélkül, de csak ezért létrehozni egy gigaszervezetet teljesen felesleges volt.
Tehát elkezdődött egy új időszámítás a Tűzoltóságoknál! A Katasztrófavédelmi Kirendeltségek létrehozásával teljesen átalakult a belső hierarchia. Olyan beosztások jöttek létre, ami szerintünk teljesen feleslegesek a mai napig is. Valószínű, ha holnap megszüntetnék ezeket a beosztásokat a rendszer észre sem venné, hogy voltak ilyen beosztások. Semmit sem ér, de legalább sokba kerül, mondják Pestiesen. És ez csak a jéghegy csúcsa. Beszélhetnénk a védőruhák körüli anomáliáról (megalkottuk, a világ legdrágább egyszer használatos védőruháját), a csodálatos és drága gépjárműfecskendőkről, és ezek javításáról is. Igaz hiába írtunk ezekről a dolgokról, például több oldalas hibajelentést az autóknál, minden ment tovább a maga útján. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban terjedt el a következő mondás a védőruhákról és a gépjárművekről: „jó drágák, de legalább sz@rok”!
Aztán közben elindult egy Őrs program, aminél szintén nem azt kaptuk, amire vártunk! Azzal egyet értettünk, hogy szűnjenek meg az úgynevezett fehér foltok, de arra nem gondoltunk, hogy ezeket az Őrsöket a városi tűzoltóságok létszámából töltik fel. Ezzel szerintünk csökkent az adott városok védelme, de csak szerintünk. Mint ahogy csak szerintünk volt rossz húzás a 112 bevezetése is. Hiába voltak szakmai érveink javaslataink, minden úgy jó ahogy van.
És a gigaszervezet tovább nőtt legalább is, ami feladatokat illeti, jött a szemétszállítás szervezése, aztán a kéményseprés. Mind olyan feladat, ami a központosítás hozománya, hiszen, ha már van egy szervezetünk akkor lássuk el feladatokkal is.
Meglátásunk szerint ezek a szervezetek önállóan sokkal jobban el tudnák látni a feladataikat. Nem lehet egy séma alá venni több olyan rendszert, amelyek teljesen más beavatkozást igényelnek. Viszont sokkal jobban lehet irányítani úgy, hogy minden egy kézben van és minden, a megfélemlítésen múlik. Lehet, hogy ez most durván hangzik, de ha nem így lenne, akkor miért volt szükség például a katonai törvénykezés bevezetésére?
Az minden esetre látszott, hogy valami nincs rendben mert egyszer csak nem volt jelentkező erre a szép hivatásra. Ebben az időszakban hallottunk először a toborzásokról. Igen jól olvassák, a tűzoltóságok előtti sorban állásból toborzások lettek! Igaz nem sok eredménnyel, hiszen a feltételek nem igen változtak! De miket is írunk, hiszen jött az Életpálya modell! Évekig hülyítették az embereket, volt, hogy a csapból is ez folyt, nem volt napokig olyan híradó, amiben ne lett volna téma a rendvédelem 50%-os béremelése! Igaz több év alatt, igaz ez mellet azért vettek el más jövedelmeket is, de a lényeg, az Életpálya volt! Jó propagandaanyag, aki nem belül élte meg az nem is hitte el azt, amit mi mondtunk róla. Egy biztos, van, ami elsőrendű volt és az a mai napig is az a kommunikáció!
Minden a statisztikákra épül, de sajnos ebben sok a buktató! Nem mindegy, hogy a statisztikához igazítjuk az eredményeket, vagy az eredmények alapján írunk statisztikát! A kettő között óriási a különbség. Azt már az olvasó fantáziájára bízom, hogy eldöntse mi folyik jelenleg!
És akkor nézzük a jelent!
De ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi magyar helyzetet, tekintsünk ki egy kicsit külföldre. No nem a messzi nyugatra kukucskálunk, hanem csak ide a szomszédba, nézzük mi a helyzet a V4-es országokban. Először is nézzük a béreket. Volt idő amikor a V4-es Tűzoltó szakszervezetek közül mi voltunk az első helyen, szinte minden szempontból. Nem árulunk el titkot, ma már minden tekintetben a sor végén kullogunk!
Ami a legfájóbb pont, az a szolgálati nyugdíj kérdése! A többi V-4-es országban jelenleg is működik ez a rendszer, egyedül nálunk lett kivezetve. Ez még nem is lenne baj, de úgy lett kivezetve, hogy helyette nem lett szinte semmi. Arról nem is beszélve, hogy teljesen mindegy volt, kinek mennyi szolgálati ideje volt, holnaptól nincs és punktum! A szakszervezetek kimondott kérése volt, hogy úgy vezetődjön ki ez az egész, hogy aki holnaptól felszerel, arra vonatkozzanak az új szabályok, aki viszont már a rendszerben volt az azokkal a feltételekkel mehessen nyugdíjba, amivel felszerelt! Ma már tudjuk, hogy a szakszervezetek javaslatait, észrevételeit semmibe veszik, sőt már csak azért is mást csinálnak, mint a javaslataink. Arról nem is beszélve, hogy pár év múlva a civil szférát is utolérte a korkedvezményes és korengedményes nyugdíjak eltörlése. Sajnos a kormányzati kommunikáció nagyon jól lett felépítve, és erre a szakszervezeteknek nem voltak egységes válaszai! Fel szalámiztak bennünket! Az együttműködés azóta is szinte nulla, mind a BÉT mind a KÉT ülések elvesztették jelentőségüket. A BÉT ülés egy iratismertetéssé vált, a KÉT ülésen felvetett kérdéseinkre pedig nem kapunk érdemi választ. A szakszervezetek kérései, javaslatai a Ti általatok megfogalmazott kéréseken, észrevételeken alapulnak, de láthattátok, hogy az OKF egyetlen javaslatunkat sem támogatta, amit a BM felé intéztünk! Jelenleg ez van, és mi hiába is akarunk ezen változtatni, ha a másik félnél nincs befogadó készség. Nem szeretnék senkit ábrándokban tartani, de a jelenlegi állás szerint, nincs sok esély arra, hogy ez megváltozzon! Persze ez nem azt jelenti, hogy nem teszünk meg mindent azért, hogy ez megváltozzon, sőt kutya kötelességünk ennek az ügynek a további, lehetőleg még markánsabb képviselete.
A V-4 es országok közül tehát a Cseh, a Szlovák és a Lengyel rendszerben is megmaradt a szolgálati nyugdíj rendszere. Persze itt is vannak az országok között különbségek, de a lehetőség adott a szolgálat méltó befejezéséhez. Például a Lengyel rendszerben van olyan ösztönző módszer, ami arra irányul, hogy a nyugdíjba vonulás idejét elért Tűzoltót a szolgálati idejének megfelelően 1500-2500 zlotyi (ami 125.415- 209.025 Ft.) havi plusz juttatásban részesít abban az esetben, ha marad a rendszerben! Náluk még számít a tapasztalat. Van olyan ország, ahol a nyugdíjat a Belügyminisztériumon belül kapják, magyarul a Belügynek saját rendszere van. Elmondásuk szerint az induláskor kellett pénzt bele tenni aztán a rendszer már fenntarja magát.
Térjünk át a bérezésre. Mint ahogy az előzőekben írtam, a megoldás a kormányzat részéről az Életpálya Modell jelentette(volna). Már az indulásakor is rengeteg gond volt, amit a honlapunkon megjelent írások is taglaltak. De beindult, aztán annak rendje szerint le is állt! Jelenleg semmit nem tudunk a 2021-es év bérfejlesztéséről. Ez sajnos már trenddé vált, ami nem biztos, hogy jó irány! De vissza az Életpályára. Mi úgy gondoljuk, hogy egy ilyen intézmény akkor tölti be a szerepét, ha az ebbe a rendszerbe belépők akár azt is ki tudják számolni, hogy mi lesz velük 10-15-20 év múlva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a holnapot sem látjuk tisztán. Persze lehetne most a vírusra hivatkozni, de szerintünk nem lenne elegáns erre hivatkozni. A kialakult járvány előtt sem volt ragyogó a helyzet, azóta talán még rosszabb lett! Ha csak a mostani eseményeket nézzük, akkor a nem rég megjelent rendelet alapján jelenleg még leszerelni sem lehet. Sőt még a ledolgozott túlórák kifizetéséről vagy kiadásáról sem az nyilatkozhat, aki azt ledolgozta, hanem a parancsnoka dönti el! Ebből kifolyólag rengetegen hívják a szakszervezeti vezetőket azzal, hogy ha vége lesz ennek az egésznek, akkor inkább leszerelnek. Erről is lehetne egy külön fejezetet írni, de nem akarunk belemenni olyan előzetes találgatásokba, amelyeket nem tudunk bizonyítani. Majd a jövő megmutatja kinek volt igaza.
És most akkor nézzük a V-4 es béreket.
De mielőtt a konkrét pénz adatokat leírjuk, azt el kell mondanunk, hogy minden országban mások az adófizetési kötelezettségek. Ezért is kértük Bajtársainktól, hogy nettó számokat adjanak meg nekünk. Van ország, ahol a Tűzoltók társadalombiztosítását az állam vállalja át. Van, ahol a leszereléskor kapnak plusz pénzeket, van, ahol kötelező rekreációs programok vannak.
Nos akkor nézzük a „piszkos anyagiakat”! Egy Lengyel kezdő Tűzoltó minimum bére 2.550 zlotyi, ami a mostani árfolyamon nagyjából 213.205 Ft. Ez a bér a pótlékokkal együtt, a kezdő kategóriában maximum 3.658 zlotyiig emelkedhet, ami 305.863 Ft.
A Csehektől kapott adatok egy gyermektelen Tűzoltó (ez az adózás szempontjából fontos, mivel a gyermeket nevelőkre adókedvezmények vonatkoznak), bére 25.568 korona, ami 353.861 Ft-nak felel meg.
A Szlovákoknál egy 24 éves szolgálati viszonnyal rendelkező szolgálatparancsnok helyettes bérét kaptuk meg, ami nettó 1.578 euró, ez 568.080 Ft.
A mi bérezésünket nem írom le, hiszen mindenki tisztában van a saját bérével, és ettől függően tudja összehasonlítani a bérét a fenntebb leírtakkal.
Azt azonban el kell mondanunk a tisztán látás érdekében, hogy mindhárom országban van Katasztrófavédelem, de ezek a szervek, teljesen külön vannak a Tűzoltóktól! Magyarul, nem elől járói a Tűzoltóknak! Amikor katasztrófa helyzet áll fenn akkor Ők irányítanak, de a mindennapokban „csak” a prevenciós, megelőző tevékenységet végzik. És a V-4 es Bajtársaink szerint ez így kiválóan működik!
Ezekből a leírt adatokból és ténymegállapításokból le lehet vonni a következtetéseket, amit viszont már mindenkinek a saját feladata lesz.
Az általunk levont konzekvenció röviden a következő:
Egy több évtizede jól működő rendszert teljesen szétverni és átalakítani úgy, hogy a benne szereplő szakmának nem tulajdonítanak jelentőséget, az óriási hiba volt. Ha összehasonlítjuk a jelent és a múltat, akkor az általunk leírtakból látható, hogy több sebtől vérzik a rendszer. Folyamatos létszám hiány, a törvényünk toldozása, foldozása, bizonytalan pótlékolási rendszer, előre nem tervezhető jövő és sorolhatnánk tovább!
Ennek megfelelően a HTFSZ a tagság megkérdezése és jóváhagyása után az alábbi követelésekkel áll elő. A követeléseknek 4 fő eleme van:
- Bérrendezés
- Szolgálati nyugdíj visszaállítása
- A Tűzoltóságok önálló szervként való működtetése
- A heti 40 és 48 óra közötti munkaidő rendezése.
Kezdjük a bérrel. Magyarországon az eltelt időszakban jelentősen emelkedett a minimálbér. A minimálbér 2015 évben 105.000 Ft, 2016 évben 111.000 Ft, 2017 évben 127.500 Ft, 2018 évben 138.000 Ft, 2019 évben 149.000 Ft, és 2020 évben 161.000 Ft. A rendvédelem területén a bérek kiszámítása a rendvédelmi illetményalapon nyugszik. Ez az összeg már több éve 38.650 forint és a 2021 es költségvetésben is ennyi szerepel. Ezzel szemben a honvédelmi illetményalap összege 44.660 forint. Úgy gondoljuk, hogy a két illetmény alap eltérését nem indokolja semmilyen tényező, főleg nem a létszám adatok. Valamint az eltérés nincs arányban az elvégzendő feladatok milyenségével és mennyiségével.
Szervezetünk ez évi Küldöttgyűlésén a Küldöttek 50%os bérfejlesztés követelésére adtak felhatalmazást az Elnökségnek. Mivel az eltelt 3 hónapban hiába próbáltunk egyeztetést kezdeményezni a Belügyminisztériummal bértárgyalások tekintetében, a következő javaslatot tesszük. A béreket 2022-ig, évenként 25 %-os emeléssel rendezzék. Emellett követeljük a hivatásos pótlék 450%-ra emelését, a kafetéria törvényben előírt 400.000 Ft.-ra történő emelését, a korpótlék 5 év szolgálati viszony után történő kifizetését.
Szolgálati nyugdíj tekintetében a következő észrevételeink vannak. Mivel a szolgálati nyugdíj teljes mértékben kivezetésre került, ezért nincs jelenleg semmilyen bevonzó erő a szervezetbe! Ezen tudna segíteni a nyugdíjrendszer átalakítása. A bevezetés után valószínűleg sokan élnének a lehetőséggel, és mivel a rendszerben magas a korfa, valóban lenne ok félelemre a kiüresedés tekintetében. De ha a nyugdíjrendszer visszaállításával párhuzamosan megtörténne a bérrendezés is, úgy gondoljuk, hogy újra vonzó lenne a rendvédelmi pálya a fiatalok számára.
Javasoljuk a tényleges 20 év szolgálati viszonyhoz kötött nyugdíjba vonulás lehetőségét, a következő szisztéma szerint:
20 év tényleges szolgálati viszony után 70%-os nyugdíj, majd évenként 2%-os emelés következzen.
A szolgálati nyugdíj intézménye mellett további civil munkavállalási lehetőség, korlátozások nélkül.
A Tűzoltóságok újra önálló intézményként történő működtetése szerintünk azért jó gondolat, mert rengeteg felesleges beosztás szabadulna fel, amit a rendszer más területén lehetne hasznosítani. A jelenlegi giga szervezet működési mechanizmusa túl bonyolított, és meglátásunk szerint nem lehet ennyi féle rendszert egységes irányítási elvek szerint működtetni. A Tűzoltóságok állami rendszerben való működése lenne a helyes út, és persze nem elvetendő az önkormányzatok esetleges szerepvállalása, például a pályázatok támogatása tekintetében. Tudjuk, hogy ez nem egy egyszerű feladat, de minél előbb állunk neki, annál hamarabb láthatjuk a jótékony hatásait.
És a végén egy olyan probléma, amelynek megoldása évek óta húzódik. Ez a 40 és 48 óra közötti túlórák kérdése. Nem tudjuk elfogadni, hogy jelenleg másodrendű állampolgárok vagyunk túlóra tekintetében. Nem tudjuk elfogadni, hogy a tisztességgel és becsülettel elvégzett munkánk után nem kapjuk meg a jogos járandóságunkat. Voltak már a múltban pereink, hazai és nemzetközi tekintetben is, de sajnos még mindig nem tartunk a végleges és megnyugtató helyzetben. Megjegyezzük, hogy a bérrendezés területén is lehetne ezzel az eszközzel élni, már csak azért is mert ez az bérelem nem vonatkozna a teljes állományra!
Végezetül engedjék meg nekünk, hogy szervezett magyar Tűzoltóság 150. évfordulóján köszönetet mondjak mindenkinek, aki a Tűzoltás területén dolgozik. Igaz vannak, akik ennek az ünnepnek nem tulajdonítanak nagy figyelmet, de mondhatjuk, hogy megszoktuk, hiszen nincs már Tűzoltó Múzeum, nincs már Tűzoltó Zenekar, mert mindet, ami a múltban a Tűzoltók számára dicsőség volt, azt el kell törölni, ki kell sajátítani, nehogy visszajöjjön az a dicső múlt!
Soraimat egyik Bajtársunk egy régebbi küldöttgyűlésünkön az akkor regnáló Főigazgató Úrnak mondott gondolataival zárjuk.
„A Tűzoltó olyan, mint az acél, minél jobban ütik, annál jobban szikrázik”
HTFSZ Elnökség.
