Tisztelettel kérem, hogy hallgassanak meg, ugyanis országos probléma az, amiről pár szóban tájékoztatom Önöket. Biztos vagyok benne, hogy az élet más területein is vannak gondok, megoldásra váró globális nehézségek, de ideje lenne eme ügyben egy logikus és mindenki számára jó megoldást találni, ugyanis ha ez rövid időn belül nem változik pozitív irányba, akkor a címben szereplő megállapítás igenis be fog következni.
Személyemet felfedni sajnos nem áll módomban, ugyanis jelenleg Magyarországon az általam leírtak nem a Megoldás felé vinnék a dolgokat, hanem a Megtorlás, Számonkérés irányába. Biztos vagyok abban is, hogy soraimra különböző módon stasztikiai, vagy félremagyarázott szavakkal fog reagálni az a szervezet melynek neve: Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság (OKF). Amit viszont nem lehet félreérteni és meg nem történté tenni az a magyar beavatkozói tűzoltóállomány – tudják, akik a tüzet oltják, vagy a baleseteknél segítenek kivenni a sérülteket a roncsok közül nem pedig azok, akik csak okoskodnak meg bírságolnak, mert nem jó helyen van a muskátli a bérház folyosóján- többségi véleménye. Ez pedig a következő: „amióta katasztrófavédelem lettünk az óta minden sokkal rosszabb lett, de legalább drágább”…
Tűzoltóság. A szervezet, a hivatás 150 éves múltra tekint vissza. 150 év. Ennyi idő alatt úgy szerveződött meg, fejlődött, hogy az ezredforduló éveire egy jól felépített szabályrendszer szerint látta el a lakosság és az anyagi javak védelmét. Létszáma hol emelkedett, hol hosszú ideig nem változott, de az utóbbi években rohamosan csökkenő számot mutat! Mivel azonban ez túlmegy azon a határon, amit bármilyen fórumon, médiában leközölni lehet, ezért létezését mind a jelenlegi kormányzat mind pedig az OKF tagadja és megtévesztéssel adja tudtára a lakosságnak. Igenis van sok képzett, tanult tűzoltó, akinek utolsó szavai ezek: „elegem van ebből, befejeztem, nem bírom tovább…”
Hogy mi az, ami ezt az érzést váltja ki a képzett tűzoltókból? Egyszerű: a 2012-ben a visszaállamosítással a Katasztrófavédelem alá kerülést követő idegőrlő időszak, a bérezés, a hivatástudat tudatos kiölése, megalázás, a folyamatos szolgálati megfelelésen felüli stresszben tartás a munkáltató (OKF) részéről. Csak ennyi. Ezek sajnos olyan nyomós pszichikai és fizikai érvek, amik mellett szó nélkül elmenni nem lehet.
A rendvédelmi dolgozók, rendőrök, börtönőrök, tűzoltók azt vállalták, amikor esküt tettek, hogy akár életük kockáztatásával is megvédik és teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Ezt vállalták. Sok alapvető állampolgári jogukról a rájuk vonatkozó szolgálati törvény értelmében lemondtak. Azonban ez csak a mérleg egyik része. Hogy egyensúlyba kerüljön, a másik felébe is tenni kell valamit, de jelenleg Magyarországon, ha a tűzoltókat nézzük nincsen a Kormányzatnak logikus kézzel fogható, valós ellensúlya, amivel ezt meg tudná teremteni. Ugyanis a sokszor emlegetett Életpályamodell a vonulós, beavatkozói állománynak nem nyújtott olyan mértékű segítséget, amit annak népszerűsítéséről, tájékoztatásáról bevallanak. A béremelési rész mértéke jelenleg sajnos olyan szinten van, hogy például egy gyermektelen, kezdő tűzoltó bérezése nem éri el a havi 170.000 Ft-ot, de egy vagy két gyermek vállalásával sincs olyan szinten, hogy a munkavállaló édesapának ne kelljen egy másod vagy harmad állást vállalnia ahhoz, hogy a lakáshitel vagy albérlet, rezsi és megélhetési költségeit fedezni tudja. Sokan gondolni sem mernek egy éttermi együtt töltött vacsorára, vagy wellness hétvégére, de még a családi nyaralásra is több évig spórol egy család. Talán a legfontosabbat nem is említettem, egyáltalán nem biztos, hogy a 24 óra szolgálat elteltével az édesapa vagy a férj, a barát hazaér épen, egészségesen. Ennek tudatával élni lehet, de megszokni biztosan nem. Kérdezem, 2018-ban ez így ebben a formában elfogadható és életszerű?
Aki ebbe az életvitelbe belekerült, kényszerült az államosítás óta, az rövid időn belül rájön, hogy sajnos egy stagnáló, hónapról hónapra élő lassan egészségileg leépülő ember lesz, akinek csak álom a nyugdíj és álomként gondol arra is, hogy talán lesz pár éve nyugalomban, stressz mentesen. Aki időben átlátja, az pedig vált, váltani fog munkahelyet, amíg még nem késő. Ez a hozzáállás és a probléma átlátása már benne van a magyar tűzoltókban: leszerelnek, tovább állnak, maguk mögött hagyva mindent a jobb boldogulás és egy nyugodtabb élet reményében.
Higgyék el Honfitársaim:
Magyarország tűzoltói lassan elfogynak…
Egy Tűzoltó, aki még kitart, még kitart…
