A válasz egyszerű: bármilyen mélyre.
Az ember azt gondolná, hogy nincs már lejjebb, pedig mennyire hogy van.
Szent Flóriánt évszázadok óta tisztelik a világ számos pontján, így volt ez valaha a magyaroknál is. 1999 óta a tűzoltók világnapja is, azokban az országokban, ahol becsülete van a bátorságnak, önfeláldozásnak, a bajba jutott embereknek nyújtott segítségnek, legyen szó tűz, vagy vízkárról.
Magyarországon ez a fajta morál az elmúlt 6-8 évben szinte teljesen leépült, köszönhető az alkalmatlan megyei igazgatóknak, tűzoltósági felügyelőknek, parancsnokoknak.
Számtalan ilyen történetet osztottunk meg már egymással az elmúlt években, amelyekből kifogyhatatlan munícióval látnak el a „főtűzoltók”.
Nem történt ez máshogy idén Flórián napon sem. Siófokon a tűzoltófelügyelő kiküldte a kollégákat szakadó esőben, hogy ugyan kapálják már körbe és gazolják ki a futópályát, ha már ünnepnapunk van. Olyan szép példája ez a hatalom igazi gyakorlásának, hogy eszembe is juttatta azt a mondást mely szerint adj hatalmat a parasztnak, majd visszaél vele, szerintem nem igazán mérte fel mit tesz, azt nem is feltételezem, hogy gondolkodott volna, hiszen az kizáró ok a katasztrófavédelemnél, hogy tiszt, vagy tábornok lehess.
Nem volt rest a győri igi bá sem elküldeni Sopronba a kmsz-t egy kis ellenőrzésre, hiszen az évi 400 mellé kell még.
Régebben furcsa volt, amikor bajtársnak szólítottak egymást kollégák, de az elmúlt évek alatt megértettem.
Óriási bajban vagyunk valóban!
